Csapzott haj, elmaszatolódott smink – akár egy pofon helye -, meztelenség, és a halvány szomorúság az arcon, a sebezhetőség érzését keltik bennem, ugyanakkor a tekintet határozott és mély, az arckifejezés szigorú. Kikiált a fotó a háttérből: ember vagyok, bonyolult, mély érzésű, gondolkodó lény, nem számít milyen máz burkol be. Ettől a környezet ridegebbé, barátságtalanabbá válik, ezt csak erősítik a személytelen információ (Zsuzsi, 21) és a szabályos formák. Hiába a rózsaszín, fehér és világoskék színek – sokszor könnyedséget sugallni, romantikát sejtetni szándékozó – használata, a portré mellett felszínes és távolságtartó az ismerős, egyszerű és divatos designe. Azt hiszem azzal a szándékkal, hogy érzékeltesse hamisságát a minket szinte mindenütt körülvevő képmutató, igényteremtő eszköznek, a médiának. Tulajdonképpen, mindazok a vágyak, amik a kényelem, a külcsín, a befejezettség tökéletes illúziója felé hajszolnak elfárasztják az embert, megkeményítik, vagy lealjasítják, szélsőségesen fogalmazok, tudom, de embertelenné tehetik. A leginkább a reklámszöveg, vagy szlogen helyén szereplő mondat: „nem akarok plakáton lenni!”, és a fotó, ami mégis téged ábrázol egy plakáton, közötti ellentmondás tűnt fel. (Miért csináltál magadból demonstráló jelképet az önarcképeden?) Az első, ami eszembe jutott, hogy nem az történik veled, amit szeretnél, nem érzed jól, magad, nem vagy a helyeden, és mivel tudom hogy sokat foglalkozol a média elsősorban nőkre gyakorolt hatásával, arra gondoltam, hogy ez egy kézenfekvő metafora, mivel használod a témát, könnyen érzékeltetheted vele, amit mondani szeretnél. Ezzel párhuzamosan viszont, az az érzés kezdett motoszkálni bennem, hogy ez a kép nem sokat árul el arról, hogy valójában ki vagy. Persze, senki sem tudja kicsoda, de mintha nem próbáltad volna meg önmagadat felkutatni és „megfogalmazni”. Ahhoz, ez kevés, mondhatni csalás Inkább egy társadalomkritikának tűnik, ami csak egy gondolat, egy múló rendszer tükörképe benned (még talán nem is teljes), és meglepett, abszolút nem erre számítottam, mert szerintem egy önarcképnek ehhez képest mélyebben gyökerezőt kell magunkból a saját és a világ szeme elé tárni. Pont nem azt, amit az óriásplakátok (főleg valamilyen terméket reklámozók) tesznek. Itt ugrott be a tetoválásod, a vonalkód a tarkódon, ami mint mondtad, ironikus, az ember termékké válására utal, a megvásárolható életérzések stb. útvesztőjében (ha jól emlékszem/értettem). Egy beprogramozott, így „megszelídített” és kezelhetővé tett tagját a társadalomnak. A kép azt a benned is lévő embert jelenti, aki csak élné az életét és felkiált mindenki nevében, aki bedőlt, mert tudja, hogy rossz úton van, mert tudja, hogy ennek ő is része? Vagy szinte önfeláldozóan, magad csak eszköznek („műalkotásnak”) tekinted, hogy rámutathass arra, mi hibádzik a világban? Senki sem szeretné, hogy csak egy adat legyen, pár betű és szám kód. Így érzed magad a világ szemében? Ki vagy a sajátodéban?
szerintem nem tetszik neked, hogy ebben is ezt látom, pedig számomra fontos...azért mégis csak elárul belőlem valamit...az életszemléletemet és a vilgához való viszonyomat...ha nem tudnád hogy én ezzel foglalkozom és ez érdekel...akkor nem jönne neked le erről a plakátról hogy mit gondolok , hogy mi van bennem, hogy mit érzek???mivel ismersz ezért nem tudsz elvonatkoztatni ettől...a másik azért csináltam ezt, mert úgy éreztem én most semmi olyasmit nem érzek magamban amit meg tudnék mutatni...felkutatni...persze nézhetném úgy is magam, hogy nem a pillanatnyi állapotomat nézem, de általánosságában nem szerettem volna beszélni önmagamról és ennél a témánál fontos a mostani érzelmeidet, énedet megmutatni,belerakni... Számomra nem annyira fontos magammal foglalkozni, ha szükségem van erre akkor megteszem, de sokkal inkább érdekelnek mások hogy felhívjam a figyelmüket arra ami körülöttünk zajlik... mert úgy érzem ettől lesz értelme annak, hogy élek, hogy ha közvetítek a világnak... Nem szeretném senkinek se eladni magam és senkise tegye ezt... Nehéz az ellen harcolnom, hogy a média ne hasson rám...rám erőltetnek olyan dolgokat amit nem szeretnék...próbálok ez ellen tenni...sose sminkeltem magam, nem si akarom továbbra se...viszont amit látok...hogy a plakátokon gyönyörű tökéletes lányok kisminkelve figyelnek...nem akarom ezt...rossz érzés ebben élni...és azzal hogy benne vagyok ebben a világban csak úgy tudom magamat kiszedni ebből, hogy az embereknek felhívom a figyelmét (és ezáltal az enyémet is)hogy ne dőljek/nek be a médiának...
Ahogy elkezdtem olvasni, amit írtál, az első, ami eszembe jutott, hogy mennyivel optimistább vagy nálam, na meg, hogy ez önarckép, szerintem nem tetszeni vagy nemtetszeni való. Talán csak azért nem értettem a képed, mert nem hiszem, hogy bármin is tudnék változtatni magamon kívül vagy, hogy a képzőművészet tényleg tehet valamit a világért. Ahogy elnézem a képed, ez tényleg a külvilágra hívja fel a figyelmet, és ha a célja ez, akkor oké. De megkavart, hogy ez önarckép, így pedig azt mondta nekem rólad, csak nagy vonalakban, hogy nem számítasz magadnak. Ettől egy kicsit megijedtem, de aztán tovább és újraolvastam és rájöttem, hogy nem kell téged félteni. Én asszem önzőbb vagyok, és máshogy közelítettem meg a témát, örültem, hogy „legálisan” csak magammal lehetek elfoglalva. De mindezek mellett, fenntartom, hogy szükség van mélyebb önvizsgálatra, és nem értem, hogy miért nem használtad ki ezt a lehetőséget, persze lehet, hogy neked van igazad és nem mindig időszerű.
azt elfelejtettem neked írni, hogy mikor elolvastam azt amit írtál a legelején szarul esett nekem lehet hogy azért mert tényleg igazad volt...és arra gondoltam hogy valójában igazad is van és én csak egy részemet mutattam meg neked...de egy fontos részemet...ami most bennem aktuális...és tudtam egyébként, hogy nem fog neked ez tetszeni és próbáltam csak azért gondolkozni őszintébb és belsőbb dolgokról hogy eleget tegyek az önarcképnek amit várnak tőlem...de nem sikerült... és ezek a gondolatok nem hagytak és ezért megalkottam ezt a képet ami számomra fontos lett... magamnak számítok amikor úgy gondolom, de most ebben a pillanatban amikor az önarcképről gondolkoztam nem számítottam vagyis nem éreztem semmit amit megörökítettem volna szívesen... az önarckép szerintem mindig változik az adott hangulatodtól érzéseidről... mások vagyunk...pont ezért érdekes...milyen rossz lenne ha egy hozzám közel álló embert választottam volna partnerül?...nem tudna semmi újat mutatni...nem lenne érdekes.. önző vagy!de szerintem ez nem baj...fontos hogy végig járd ezt az utat...lehet pont azért mert csak ezután tudsz eljutni egy olyan szintre, hogy ne legyél az... mostanság beszéltünk ezekről a témákról önkifejezés ilyesmi...akkor is ezekről beszéltünk ez egy fontos téma a mai világban...és tetszik hogy másként gondoljuk...
Csapzott haj, elmaszatolódott smink – akár egy pofon helye -, meztelenség, és a halvány szomorúság az arcon, a sebezhetőség érzését keltik bennem, ugyanakkor a tekintet határozott és mély, az arckifejezés szigorú. Kikiált a fotó a háttérből: ember vagyok, bonyolult, mély érzésű, gondolkodó lény, nem számít milyen máz burkol be.
VálaszTörlésEttől a környezet ridegebbé, barátságtalanabbá válik, ezt csak erősítik a személytelen információ (Zsuzsi, 21) és a szabályos formák. Hiába a rózsaszín, fehér és világoskék színek – sokszor könnyedséget sugallni, romantikát sejtetni szándékozó – használata, a portré mellett felszínes és távolságtartó az ismerős, egyszerű és divatos designe.
Azt hiszem azzal a szándékkal, hogy érzékeltesse hamisságát a minket szinte mindenütt körülvevő képmutató, igényteremtő eszköznek, a médiának.
Tulajdonképpen, mindazok a vágyak, amik a kényelem, a külcsín, a befejezettség tökéletes illúziója felé hajszolnak elfárasztják az embert, megkeményítik, vagy lealjasítják, szélsőségesen fogalmazok, tudom, de embertelenné tehetik.
A leginkább a reklámszöveg, vagy szlogen helyén szereplő mondat: „nem akarok plakáton lenni!”, és a fotó, ami mégis téged ábrázol egy plakáton, közötti ellentmondás tűnt fel.
(Miért csináltál magadból demonstráló jelképet az önarcképeden?)
Az első, ami eszembe jutott, hogy nem az történik veled, amit szeretnél, nem érzed jól, magad, nem vagy a helyeden, és mivel tudom hogy sokat foglalkozol a média elsősorban nőkre gyakorolt hatásával, arra gondoltam, hogy ez egy kézenfekvő metafora, mivel használod a témát, könnyen érzékeltetheted vele, amit mondani szeretnél.
Ezzel párhuzamosan viszont, az az érzés kezdett motoszkálni bennem, hogy ez a kép nem sokat árul el arról, hogy valójában ki vagy.
Persze, senki sem tudja kicsoda, de mintha nem próbáltad volna meg önmagadat felkutatni és „megfogalmazni”. Ahhoz, ez kevés, mondhatni csalás
Inkább egy társadalomkritikának tűnik, ami csak egy gondolat, egy múló rendszer tükörképe benned (még talán nem is teljes), és meglepett, abszolút nem erre számítottam, mert szerintem egy önarcképnek ehhez képest mélyebben gyökerezőt kell magunkból a saját és a világ szeme elé tárni. Pont nem azt, amit az óriásplakátok (főleg valamilyen terméket reklámozók) tesznek.
Itt ugrott be a tetoválásod, a vonalkód a tarkódon, ami mint mondtad, ironikus, az ember termékké válására utal, a megvásárolható életérzések stb. útvesztőjében (ha jól emlékszem/értettem). Egy beprogramozott, így „megszelídített” és kezelhetővé tett tagját a társadalomnak.
A kép azt a benned is lévő embert jelenti, aki csak élné az életét és felkiált mindenki nevében, aki bedőlt, mert tudja, hogy rossz úton van, mert tudja, hogy ennek ő is része?
Vagy szinte önfeláldozóan, magad csak eszköznek („műalkotásnak”) tekinted, hogy rámutathass arra, mi hibádzik a világban?
Senki sem szeretné, hogy csak egy adat legyen, pár betű és szám kód. Így érzed magad a világ szemében?
Ki vagy a sajátodéban?
szerintem nem tetszik neked, hogy ebben is ezt látom, pedig számomra fontos...azért mégis csak elárul belőlem valamit...az életszemléletemet és a vilgához való viszonyomat...ha nem tudnád hogy én ezzel foglalkozom és ez érdekel...akkor nem jönne neked le erről a plakátról hogy mit gondolok , hogy mi van bennem, hogy mit érzek???mivel ismersz ezért nem tudsz elvonatkoztatni ettől...a másik azért csináltam ezt, mert úgy éreztem én most semmi olyasmit nem érzek magamban amit meg tudnék mutatni...felkutatni...persze nézhetném úgy is magam, hogy nem a pillanatnyi állapotomat nézem, de általánosságában nem szerettem volna beszélni önmagamról és ennél a témánál fontos a mostani érzelmeidet, énedet megmutatni,belerakni...
VálaszTörlésSzámomra nem annyira fontos magammal foglalkozni, ha szükségem van erre akkor megteszem, de sokkal inkább érdekelnek mások hogy felhívjam a figyelmüket arra ami körülöttünk zajlik... mert úgy érzem ettől lesz értelme annak, hogy élek, hogy ha közvetítek a világnak...
Nem szeretném senkinek se eladni magam és senkise tegye ezt...
Nehéz az ellen harcolnom, hogy a média ne hasson rám...rám erőltetnek olyan dolgokat amit nem szeretnék...próbálok ez ellen tenni...sose sminkeltem magam, nem si akarom továbbra se...viszont amit látok...hogy a plakátokon gyönyörű tökéletes lányok kisminkelve figyelnek...nem akarom ezt...rossz érzés ebben élni...és azzal hogy benne vagyok ebben a világban csak úgy tudom magamat kiszedni ebből, hogy az embereknek felhívom a figyelmét (és ezáltal az enyémet is)hogy ne dőljek/nek be a médiának...
Ahogy elkezdtem olvasni, amit írtál, az első, ami eszembe jutott, hogy mennyivel optimistább vagy nálam, na meg, hogy ez önarckép, szerintem nem tetszeni vagy nemtetszeni való.
VálaszTörlésTalán csak azért nem értettem a képed, mert nem hiszem, hogy bármin is tudnék változtatni magamon kívül vagy, hogy a képzőművészet tényleg tehet valamit a világért.
Ahogy elnézem a képed, ez tényleg a külvilágra hívja fel a figyelmet, és ha a célja ez, akkor oké. De megkavart, hogy ez önarckép, így pedig azt mondta nekem rólad, csak nagy vonalakban, hogy nem számítasz magadnak.
Ettől egy kicsit megijedtem, de aztán tovább és újraolvastam és rájöttem, hogy nem kell téged félteni.
Én asszem önzőbb vagyok, és máshogy közelítettem meg a témát, örültem, hogy „legálisan” csak magammal lehetek elfoglalva.
De mindezek mellett, fenntartom, hogy szükség van mélyebb önvizsgálatra, és nem értem, hogy miért nem használtad ki ezt a lehetőséget, persze lehet, hogy neked van igazad és nem mindig időszerű.
azt elfelejtettem neked írni, hogy mikor elolvastam azt amit írtál a legelején szarul esett nekem lehet hogy azért mert tényleg igazad volt...és arra gondoltam hogy valójában igazad is van és én csak egy részemet mutattam meg neked...de egy fontos részemet...ami most bennem aktuális...és tudtam egyébként, hogy nem fog neked ez tetszeni és próbáltam csak azért gondolkozni őszintébb és belsőbb dolgokról hogy eleget tegyek az önarcképnek amit várnak tőlem...de nem sikerült... és ezek a gondolatok nem hagytak és ezért megalkottam ezt a képet ami számomra fontos lett...
VálaszTörlésmagamnak számítok amikor úgy gondolom, de most ebben a pillanatban amikor az önarcképről gondolkoztam nem számítottam vagyis nem éreztem semmit amit megörökítettem volna szívesen...
az önarckép szerintem mindig változik az adott hangulatodtól érzéseidről...
mások vagyunk...pont ezért érdekes...milyen rossz lenne ha egy hozzám közel álló embert választottam volna partnerül?...nem tudna semmi újat mutatni...nem lenne érdekes..
önző vagy!de szerintem ez nem baj...fontos hogy végig járd ezt az utat...lehet pont azért mert csak ezután tudsz eljutni egy olyan szintre, hogy ne legyél az...
mostanság beszéltünk ezekről a témákról önkifejezés ilyesmi...akkor is ezekről beszéltünk ez egy fontos téma a mai világban...és tetszik hogy másként gondoljuk...
hozzám közel álló gondolkodású emberről írtam...ne hogy félre értsd...mert közel állsz hozzám azért választottalak:)...
VálaszTörlés