A 15 éven aluli gyermekkori bűnözés az USÁ-ban 1950 és 1979 között 1100 százalékkal növekedett, a divatiparnak köszönhetően megszűnt a gyermekspecifikus ruházat (nem a gyermekméret), az iskolákban ma már nem az jelenti a problémát, ha egy diák cigarettázik a mosdóban, a divatbemutatók kifutóin megjelentek a 12-13 éves Loliták. Megszűntek a pusztán a tér és környezet eszközeit felhasználó gyermekjátékok, és a helyükbe türemkedtek az eszközbeszerzést és instrukciókat követelők. Az oldalvonalon felnőttek szurkolnak, a gyerek már nem örömet keres, hanem sikert. Ma már a tizenéves, néha a kisebb is, pont úgy káromkodik, mint a felnőtt, cigarettázik, kávézik és alkoholt fogyaszt, nemi életét tízévesen kezdi, és bár nem dolgozik, azt megköveteli, hogy tudatosan kialakított fogyasztói igényeit a felnőttek kötelességszerűen kielégítsék. S habár a szerző macskaként kerülgeti a forró kását, a kutya mégis errefelé van elásva. A kereskedőszellem mindent felfal, ami emberi, és uralma alá vonja a tömegtermelést, tömegértékesítést, legyen az család, nemzet, zene vagy gyermekkor.
Sokszor gondolkodtam már azon, hogy ha lesz egy gyerekem, hogyan fogom majd tudni megvédeni azoktól a hatásoktól, amikről azt gondolom nem tesznek jót. De mindíg eszembe jut, hogy az egy dolog hogy nekem nincs tv-m, és mondjuk igazi meséket mondok majd neki, meg játékokat találok ki, és nem vásárolok össze minden gagyit, de az oviban, az iskolában óhatatlanul találkozni fog más emberek életvitelével. Én is olyan voltam 7 évesen, hogy szerettem volna a Barbit, ami megvolt mindenkinek, és utáltam hogy nincs rá pénz. Szóval az a legfélelmetesebb ebben az egészben, hogy ha a gyerekekre gyakorolnak hatást, tulajdonképpen akár a szülő ellen is fordulhatják őket, illetve a gyereken keresztül, a szülőkre gyakorolnak hatást. Pontosabban már gyerekkorban elkezdődik a beprogramozás a fogyasztói szokásokra, de ezzel együtt, a gyerekek a csali a szülők pénztárcájának kiürítéséhez. Na mindegy, ez asszem benne van a kép alatti szövegben is (ami, ugye egy idézet?). Régebben, mikor sokat jártunk partyzni, és kezdtem rájönni, hogy ez az életforma nem megfelelő számomra, elgondolkodtam, hogy mennyi ember csinálja ezt, az életük a papír, a bogyó, a spuri, a spangli, a tánc(?) stb. a többség akik feltűntek 20 év alattiak voltak, volt 13, 14 sőt még az a 12 éves kölök is, és megfordult a fejemben, hogy mi lesz így a világból, ha a következő generációnak(nekünk) már a fejlődés kezdetén kemikáliákhoz kell nyúlnunk, hogy az élet élménydús legyen. Ez mondjuk elég szélsőséges nézet, tudom hogy rengeteg értelmes, érzékeny fiatalember tevékenykedik a világban, még szerencse, és abban bízom, hogy az ő kezükbe kerül előbb utóbb az irányítás, de akkor is elszomorító. Úgy, ahogyan az is, amikor meglátok egy max. 12 éves kölköt, és úgy néz ki, mintha a Cosmopolitan-ból lépett volna elő. Mintha, ezeknek a gyereknek a szemében, a gyerekkor szégyellni való dolog lenne. De miért?
Ismertem már ezt a fotódat, és tetszik is, csak ha őszinte vagyok furcsálltam, hogy ezt raktad fel, azt hittem mindenképpen valami újat kell létrehoznunk. Mondjuk mondtad, hogy ez a téma mégsem volt olyan jó ötlet, úgyhogy gondolom ez volt a legjobb megoldás. Amúgy nem baj, kifejezetten jó, az én sekélyes agyamnak a divatról csak a felnőtt nők, és az „életstíluseladás” jutott eszembe.
az egy idézet egy könyvnek az ismertetéséről. A címe a gyerekkor eltűnése Niel Postman-tól. Azért ezt a képet raktam ki, mert ezt a szöveget most tanulmányoztam, olvastam és pont aktuálisnak éreztem a képemhez, ezért vettem elő. Másrészt meg írtad, hogy az egyik írásod, ami a kívül a civilizációra készült az már egy régebbi írásod kicsit változtatva, így reméltem, hogy nem lesz meglepő neked.
A 15 éven aluli gyermekkori bűnözés az USÁ-ban 1950 és 1979 között 1100 százalékkal növekedett, a divatiparnak köszönhetően megszűnt a gyermekspecifikus ruházat (nem a gyermekméret), az iskolákban ma már nem az jelenti a problémát, ha egy diák cigarettázik a mosdóban, a divatbemutatók kifutóin megjelentek a 12-13 éves Loliták. Megszűntek a pusztán a tér és környezet eszközeit felhasználó gyermekjátékok, és a helyükbe türemkedtek az eszközbeszerzést és instrukciókat követelők. Az oldalvonalon felnőttek szurkolnak, a gyerek már nem örömet keres, hanem sikert. Ma már a tizenéves, néha a kisebb is, pont úgy káromkodik, mint a felnőtt, cigarettázik, kávézik és alkoholt fogyaszt, nemi életét tízévesen kezdi, és bár nem dolgozik, azt megköveteli, hogy tudatosan kialakított fogyasztói igényeit a felnőttek kötelességszerűen kielégítsék. S habár a szerző macskaként kerülgeti a forró kását, a kutya mégis errefelé van elásva. A kereskedőszellem mindent felfal, ami emberi, és uralma alá vonja a tömegtermelést, tömegértékesítést, legyen az család, nemzet, zene vagy gyermekkor.
VálaszTörlésEz egy régebbi képem, de a szöveg amit most olvasok az aktuális, ezért gondoltam, hogy előveszem ezt a képem és megmutatom.
VálaszTörlésSokszor gondolkodtam már azon, hogy ha lesz egy gyerekem, hogyan fogom majd tudni megvédeni azoktól a hatásoktól, amikről azt gondolom nem tesznek jót. De mindíg eszembe jut, hogy az egy dolog hogy nekem nincs tv-m, és mondjuk igazi meséket mondok majd neki, meg játékokat találok ki, és nem vásárolok össze minden gagyit, de az oviban, az iskolában óhatatlanul találkozni fog más emberek életvitelével. Én is olyan voltam 7 évesen, hogy szerettem volna a Barbit, ami megvolt mindenkinek, és utáltam hogy nincs rá pénz. Szóval az a legfélelmetesebb ebben az egészben, hogy ha a gyerekekre gyakorolnak hatást, tulajdonképpen akár a szülő ellen is fordulhatják őket, illetve a gyereken keresztül, a szülőkre gyakorolnak hatást. Pontosabban már gyerekkorban elkezdődik a beprogramozás a fogyasztói szokásokra, de ezzel együtt, a gyerekek a csali a szülők pénztárcájának kiürítéséhez. Na mindegy, ez asszem benne van a kép alatti szövegben is (ami, ugye egy idézet?). Régebben, mikor sokat jártunk partyzni, és kezdtem rájönni, hogy ez az életforma nem megfelelő számomra, elgondolkodtam, hogy mennyi ember csinálja ezt, az életük a papír, a bogyó, a spuri, a spangli, a tánc(?) stb. a többség akik feltűntek 20 év alattiak voltak, volt 13, 14 sőt még az a 12 éves kölök is, és megfordult a fejemben, hogy mi lesz így a világból, ha a következő generációnak(nekünk) már a fejlődés kezdetén kemikáliákhoz kell nyúlnunk, hogy az élet élménydús legyen. Ez mondjuk elég szélsőséges nézet, tudom hogy rengeteg értelmes, érzékeny fiatalember tevékenykedik a világban, még szerencse, és abban bízom, hogy az ő kezükbe kerül előbb utóbb az irányítás, de akkor is elszomorító. Úgy, ahogyan az is, amikor meglátok egy max. 12 éves kölköt, és úgy néz ki, mintha a Cosmopolitan-ból lépett volna elő. Mintha, ezeknek a gyereknek a szemében, a gyerekkor szégyellni való dolog lenne. De miért?
VálaszTörlésIsmertem már ezt a fotódat, és tetszik is, csak ha őszinte vagyok furcsálltam, hogy ezt raktad fel, azt hittem mindenképpen valami újat kell létrehoznunk. Mondjuk mondtad, hogy ez a téma mégsem volt olyan jó ötlet, úgyhogy gondolom ez volt a legjobb megoldás. Amúgy nem baj, kifejezetten jó, az én sekélyes agyamnak a divatról csak a felnőtt nők, és az „életstíluseladás” jutott eszembe.
az egy idézet egy könyvnek az ismertetéséről. A címe a gyerekkor eltűnése Niel Postman-tól. Azért ezt a képet raktam ki, mert ezt a szöveget most tanulmányoztam, olvastam és pont aktuálisnak éreztem a képemhez, ezért vettem elő. Másrészt meg írtad, hogy az egyik írásod, ami a kívül a civilizációra készült az már egy régebbi írásod kicsit változtatva, így reméltem, hogy nem lesz meglepő neked.
VálaszTörlésígy utólag nekem tetszik a téma:)
VálaszTörlés