fekete fehér, erős kontraszt ellentét, két alakot látunk csukott szemekkel az egyikben több a fehér , a másikban a szürke, de ugyan akkor mindkettőbe van ez is az is. A fehér alak mellett látunk egy holdat és két ember fekete sziluettjét feltehetőleg egy nő és egy férfi, a szürke alaknál szintén megjelenik egy hold ami tükörképe a másiknak és látunk egyedül egy fehér alakot magányosan. középen írás, egy összefüggő írás, először oszloponként olvastam végig, majd rájöttem,h ogy egy párbeszéd. Nagyon nehéz értelmeznem ezt az írást, mert nekem talán túl személyes érzések és túl sok érzelem egyben, de megpróbálom. Szóval egy párbeszéd, amik nem ellentétre épülnek, nem úgy mint, ahogy a rajzok sugallják ezt az ellentétet, hanem pont, hogy ezek a szavak, inkább segítik egymást, más szavakkal írják le ugyan azt a jelentés tartalmú szavakat, egy fajta válasz alakul ki, kérdés válasz, válaszra válasz, válaszra kérdés. A szavakból, érzelmekből ítélve egy férfiről és egy lányról lehet szó, én először a magányra gondoltam, a magányosságnak a változása. A végén a szavak teljesen össze kutyulódnak bennem, már alig bírom átlátni, ja mer, ami nagyon fontos tükör írással van írva, ami nekem tetszik, mert passzol a kép felépítéséhez.
Szeretném, ha leírnád, hogy miről szól a képed, hogy mi ment benned végig a kép rajzolása írása közben, mit éreztél... ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert segítesz nekem megérteni, de ha ezt egy kiállításon láttam volna, nem biztos, hogy idáig eljutottam volna az értelmezésében. Ahogy írtam is már neked, néha úgy gondolom a te képednél nem, de néha vannak de néha vannak olyanok, hogy sokszor azért írnak a rajzuk, fotóik akármilyen képük mellé az alkotók, hogy feljavítsák hogy pluszt tegyenek a művükhöz. Bevallom őszintén ha például egy kiállításon látok egy képet és van rajta szöveg nem mindig olvasom el. Ez most kicsin bután hangzik, meg lealacsonyítom saját magam, de egyszerűen nehéz megértenem a szöveget, miért nem elég nekik a kép?azzal nem tudják elmondani azt amit sugallni szeretnének? Nálad most nem ez van csak mivel azt a technikát alkalmaztad, ezért te szerintem előbbre viszel a megértéseben.
Azt hiszem az, hogy ki miért ír a képére úgy értem hordoz-e igazi jelentést a szöveg, hozzátesz-e a képhez, vagy épphogy elrontja, esetleg csak dísz, vagy kiegészítés, az akkor eldönthető, hogyha el is olvasod és figyelembe is veszed. Én, azt hiszem, többnyire akkor írok a képeimre, ha indulatos vagyok, és nincs meg bennem a türelem képpé formálni az érzést. Az első rajzot nem kifejezetten a témához kezdtem el, és rajzolás közben felidéződött bennem valaki, aki fontos az életemben. Érzések gondolatok, szavak ugrottak be, amiket olvashatsz. Miközben csináltam mintha neki mondtam volna el, de mivel tulajdonképpen neki nem akarom elmondani, viszont ki kellett, hogy bukjon belőlem ráírogattam, így elkészült a kép első fele. Azt mondtam, hogy egész héten az járt a fejemben hogy kérdezz-felelek, majdnem azt is adtam témának. Ennél a képnél maguktól jöttek a feleletek majdnem minden leírt szónál. Feleletek, cáfolatok, rákérdezések. Akkor jutott eszembe, hogy ez a kép kiegészítve egy másikkal passzol a témához. Egyébként nem párbeszéd, valakihez szól, de nem onnan érkezik a felelet, hanem az idő hozza, szerintem többször is van erre utaló szó, meg a holdak, az elsőn csökken, a másodikon dagad. Ez a kép nem akarja megváltani a világot, egyrészről tényleg csak személyes érzések, de tulajdonképpen arról szól, hogyan változhatunk meg egy másik személy, vagy egy kapcsolat hatására, hogyan alakul bennünk, vagy bennem a kép a másikról, és a helyzetről, az idő múlásával.
fekete fehér, erős kontraszt ellentét, két alakot látunk csukott szemekkel az egyikben több a fehér , a másikban a szürke, de ugyan akkor mindkettőbe van ez is az is.
VálaszTörlésA fehér alak mellett látunk egy holdat és két ember fekete sziluettjét feltehetőleg egy nő és egy férfi, a szürke alaknál szintén megjelenik egy hold ami tükörképe a másiknak és látunk egyedül egy fehér alakot magányosan.
középen írás, egy összefüggő írás, először oszloponként olvastam végig, majd rájöttem,h ogy egy párbeszéd.
Nagyon nehéz értelmeznem ezt az írást, mert nekem talán túl személyes érzések és túl sok érzelem egyben, de megpróbálom.
Szóval egy párbeszéd, amik nem ellentétre épülnek, nem úgy mint, ahogy a rajzok sugallják ezt az ellentétet, hanem pont, hogy ezek a szavak, inkább segítik egymást, más szavakkal írják le ugyan azt a jelentés tartalmú szavakat, egy fajta válasz alakul ki, kérdés válasz, válaszra válasz, válaszra kérdés. A szavakból, érzelmekből ítélve egy férfiről és egy lányról lehet szó, én először a magányra gondoltam, a magányosságnak a változása. A végén a szavak teljesen össze kutyulódnak bennem, már alig bírom átlátni, ja mer, ami nagyon fontos tükör írással van írva, ami nekem tetszik, mert passzol a kép felépítéséhez.
Szeretném, ha leírnád, hogy miről szól a képed, hogy mi ment benned végig a kép rajzolása írása közben, mit éreztél...
ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert segítesz nekem megérteni, de ha ezt egy kiállításon láttam volna, nem biztos, hogy idáig eljutottam volna az értelmezésében.
Ahogy írtam is már neked, néha úgy gondolom a te képednél nem, de néha vannak de néha vannak olyanok, hogy sokszor azért írnak a rajzuk, fotóik akármilyen képük mellé az alkotók, hogy feljavítsák hogy pluszt tegyenek a művükhöz.
Bevallom őszintén ha például egy kiállításon látok egy képet és van rajta szöveg nem mindig olvasom el. Ez most kicsin bután hangzik, meg lealacsonyítom saját magam, de egyszerűen nehéz megértenem a szöveget, miért nem elég nekik a kép?azzal nem tudják elmondani azt amit sugallni szeretnének?
Nálad most nem ez van csak mivel azt a technikát alkalmaztad, ezért te szerintem előbbre viszel a megértéseben.
Azt hiszem az, hogy ki miért ír a képére úgy értem hordoz-e igazi jelentést a szöveg, hozzátesz-e a képhez, vagy épphogy elrontja, esetleg csak dísz, vagy kiegészítés, az akkor eldönthető, hogyha el is olvasod és figyelembe is veszed.
VálaszTörlésÉn, azt hiszem, többnyire akkor írok a képeimre, ha indulatos vagyok, és nincs meg bennem a türelem képpé formálni az érzést.
Az első rajzot nem kifejezetten a témához kezdtem el, és rajzolás közben felidéződött bennem valaki, aki fontos az életemben. Érzések gondolatok, szavak ugrottak be, amiket olvashatsz. Miközben csináltam mintha neki mondtam volna el, de mivel tulajdonképpen neki nem akarom elmondani, viszont ki kellett, hogy bukjon belőlem ráírogattam, így elkészült a kép első fele.
Azt mondtam, hogy egész héten az járt a fejemben hogy kérdezz-felelek, majdnem azt is adtam témának. Ennél a képnél maguktól jöttek a feleletek majdnem minden leírt szónál. Feleletek, cáfolatok, rákérdezések. Akkor jutott eszembe, hogy ez a kép kiegészítve egy másikkal passzol a témához. Egyébként nem párbeszéd, valakihez szól, de nem onnan érkezik a felelet, hanem az idő hozza, szerintem többször is van erre utaló szó, meg a holdak, az elsőn csökken, a másodikon dagad.
Ez a kép nem akarja megváltani a világot, egyrészről tényleg csak személyes érzések, de tulajdonképpen arról szól, hogyan változhatunk meg egy másik személy, vagy egy kapcsolat hatására, hogyan alakul bennünk, vagy bennem a kép a másikról, és a helyzetről, az idő múlásával.